A mumia orvosi kannibalizmus meglepően gyakorinak számított évszázadokon át Európában, ahol a gyógyítás terén mindenki maga akart csodaszerre bukkanni.
A mumia, eredetileg perzsa bitumenes anyagként ismert gyógyhatású anyag volt, ami az arab világban nagy becsben állt. Eredetét tekintve az “mumie” szó waxhoz (mum) kapcsolódó eredetű, és amikor az európai fordítók az arab szövegeket lefordították, tévesen azonosították ezt a különleges bitument a múmiákkal, vagyis az egyiptomi balzsamozott testek maradványaival. Így született meg az elképesztő tévhit: gyógyító hatású, porrá őrölhető múmiaanyag létezik, életre kelt a mumia orvosi kannibalizmus legendája.
A középkortól egészen a 16–17. század csúcsáig ezek a porok rendkívül keresett gyógyszerek voltak: fejfájásra, gyomorbántalmakra, sőt rákos megbetegedésekre is ajánlották őket. A krónikák szerint arisztokraták, papok, tudósok is fogyasztották a mumia port, amelyet múmiákból vagy hamisított emberi testekből őröltek.
A hamisítás is hatalmas üzlet volt: amikor az eredeti egyiptomi múmiák nem tudtak elég mennyiségben érkezni, friss holttesteket használtak, majd azt adták el mumia por néven. Sokszor észre sem vették, hogy nem is valódi múmiát fogyasztanak.
A mumia por népszerűsége a népi mágikus gondolkodásra épült, az „amilyen a baj, olyan a gyógyír” elv – homeopatikus logika – mentén: fejfájásra pulverizált koponya volt a megoldás, vérzékenységre vér pora, sebekre emberi zsír. A lélek, vagy a “szellem” beleivódása az emberi testbe további gyógyhatást sejtetett.
Érdekességként említhető, hogy Anglia királya, II. Károly is rendelkezett személyes gyógyivó keverékkel – az úgynevezett „King’s Drops” nevű elixírjében emberi koponyapor szerepelt. Más esetekben ráadásul élő emberek vérét akarták italként fogyasztani, mert úgy vélték, az frissességében tartalmazza a legnagyobb életenergiát.
A 18–19. század során, mikor a tudomány kezdett fejlődni, a mumia orvosi alkalmazása elkezdett kimenni a divatból. A fordítói tévedés nyilvánvalóvá vált, és az orvostudomány érvénytelenítette ezt a rituális, de hamis mumia orvosi kannibalizmus nevű gyógyító praktikát.
Ma már tudjuk: a mumia pora nem gyógyított, legfeljebb a középkori gyógyítók vágyát és kétségbeesését jelezte abban az időben, amikor az orvostudomány még éppen csak formálódott.
Az egész történet bizonyítja, hogy az emberi történelemben a hit, a nyelvi félreértés és a tudomány hiánya együttesen teremthetett ilyen bizarr, mégis lebilincselő gyakorlatokat – egyszerre hátborzongató és lenyűgöző olvasmány.
Marketing ajánlatunk.
Partnereink:
Emlékmentés.hu videokazetta digitalizálás
Béreljpécét.hu nagyteljesítményű PC bérlés
